Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És tényleg Mosolyország! :) - folyt.

2010.05.09
Az elôzô beszámolómban csak azt említettem, hogy Koh Chang szigetére mentünk nyaralni, de ezen kívül nagyon nem részleteztem. Inkább a tapasztalataimat (közlekedés, emberek, étel-ital, stb.) osztottam meg Veletek, ami így visszaolvasván talán kicsit hosszúra sikeredett, de én úgy vagyok vele, hogy utazásaimról pár mondatban beszámolni nem tudok, mert mindent meg akarok osztani a másikkal, hogy átélje, el tudja képzelni milyen is ott, a mesélt országban/városban.


Koh Chang ötlete úgy pattant ki, hogy a neten kutatva és a prospektusokat bújva kiderült, ezt a szigetet ég nem nagyon fertôzte meg a turizmus. Szinte még érintetlen, a fehér-homokos tengerparttól kezdve az ôserdôn át a hegyekig. Minden megtalálható itt, olcsóbb a felkapott thai szigetekhez képest és még sorolhatnám... Utánanéztünk a repjegynek, szállásoknak, mindennek, és nagyjából kikalkuláltuk, hogy a 17 nap kb. mennyibôl jön ki (elôre megjegyzem, pont annyiból meg is úsztuk, de úgy, hogy nem spúrkodtunk!) - de ezt megelôzôen voltunk 1-2 utazási irodában, ahol 12-16 napos utakat kínáltak, így volt összehasonlítási alapunk. Mivel a mi keretünk (amiben benne volt minden - még az ajándékok is) annyira jött ki, mint egy 12 napos utazás, amiben csak a út és a szállás volt benne. Így úgy döntöttünk, hogy magánszervezésben oldunk meg mindent. Az eredeti 12 nap helyett 17 nap lett, kellett is ennyi, mivel ebbôl 5 nap Bangkokban telt el, 2 nap utazás (az idôeltolódás miatt végülis csak 1 nap ez a 2), a többi pedig a szigeten.



Trat tartomány városába (Trat a neve szintén) egy luxusbusszal érkeztünk, kb. 8 óra eltelte után. A buszjegy tartalmazott teát, kis üdítôt, kekszet, sütit, kis szendvicset, a légkondi müködött, kényelmes ülések voltak, filmet is vetítettek, szóval okunk nem volt panaszra. A fárasztó utazás után megérkeztünk Trat-ba, ami egy kikötôváros - sokat nem láttunk belôle, és mondjuk másképp is képzeltem el az egész kikötôt. Lepusztult, egy normális étkezde nem volt (volt, csak az embernek nem volt gusztus oda leülni és enni), kosz mindenhol. Ha már olyan sok turista megfordul itt, akkor tehetnének érte egy kicsit, hogy ne riassza el ôket a látvány és ne lombozódjanak le. Ezt a traumár kiheverve elindultunk Koh Chang szigete felé. A komp a sziget északi részén köt ki, ahonnan már csak szongtojjal tud továbbjutni az emberfia. Mivel többféle partja is van a szigetnek és más-más nevük is, így itthon felkészülve nagyjából tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni. A neten kinéztünk pár szállást, de foglalni nem foglaltunk, így még találnunk kellett 35 fokban, táskával, tikkadtan. A bungallók, resortok, panziók, hotelek egymást érik, de mi arra vágytunk, hogy a homokos tenger pár lépésnyire legyen, de ne legyenek gekkók a szobában és legyen tiszta fürdô. Ha már nyaralunk, akkor legyen jó dolgunk! :) Kicsit nagy fába vágtuk a fejszénket, mert ilyen helybôl nem sok akadt, ha mégis, akkor meg némelyikért annyi összeget kértek, hogy dobtunk egy hátast. Azért leszögezném, hogy nem 5*-os helyre vágytunk, mert szinte csak alvásra kellett a szoba... Elsô szállásunk (mert volt több is) a Penny Resort volt, amit még itthon kinéztem. Igaz, sziklás volt a tengerpartja, vagyis alkalmatlan volt fürdésre, de már annyira elfáradtunk és húzta a vállunkat a táska, hogy inkább úg döntöttünk, maradunk itt és maximum másnap keresünk másik szállást. A neten homokos tengerpartot írtak vagyis az ellenkezôjét. A szállásról tettem fel 1-2 képet, nagyon szépen néz ki, de... Kifejezetten családoknak ajánlom, mert nagyon nyugis, nincs élet, a tulajdonosnô egy hárpia (elôre kéri a pénzt több napra elôre és szól, ha mondjuk tartozol nem éppen a legkedvesebb hangnemben), sziklás a part és a fôútra is sokat kell begyalogolni. A szobák nagyok, tiszták, ami vicc és még sehol nem láttam, hogy egy A/4-es lapra ki van írva minden szobában, hogy ha pl. elviszed a miniszappant, mennyit kell érte fizetned és ha a szekrény zárja elromlik, akkor azért mennyit. Még számtalan olyan dolog le volt írva összegben kifejezve, ami mondjuk magától is elromolhat/leeshet/bármi - vagyis ez a "pénzbevasalásos" lap is kicsit elvette a kedvünket az ottartózkodástól. És amirôl még nem ejtettem szót az az, hogy éjszaka egy förtelmes hangra lettünk figyelmesek, olyan volt, mintha egy hatalmas állat a szobánk ajtaja elôtt ülne/állna és mondaná a magáét. Másnap megkérdeztük mi is volt az. Mosolyogtak ránk és azt mondták, Óóóó, az csak egy gekkó, kb. 50 cm-es és a tetôkön szokott jönni-menni, de a miénken szeret leginkább lenni. Kösz. Ha megláttam volna, ott kapok szívinfarktust, de így csak +1 estét kellett kibírnunk ezzel a hanggal, de az érzést senkinek nem kívánom! Kicsit már több volt ez, mint a természet lágy öle... :) A szálláson amúgy nagyon szép medence van, az alján delfinek kirakva kék csempébôl, szép növények vannak körbe-körbe, hangulatos apartmanok, stb. És ami még nem kihagyható az az, hogy egyik este lefekvéshez készülôdve hallottuk, hogy a közelben nagyon jó zene szól - kicsit olyan Jimi Hendrix-es. Mivel jobb dolgunk nem volt, kinéztünk óvatosan az ajtón (gekkótól tartva persze) és kimerészkedünk, hogy mégis honnan jön ez a zsongás. Sokat nem kellett mennünk, mert a mögöttünk lévô resortból szólt a zene (persze élôben). Odamentünk (pizsiben, de nem látszik annak :) ), láttuk, hogy szinte csak európaiak a vendégek, és akik zenélnek, szintén nem keleti arcszerkezetük van. Nagyon invitáltak bennünket, hogy menjünk bentebb, üljünk le, de hát pizsiben azért már mégse! :) Szállásra vissza, kicsípve újra megjelentünk. Fülig ért a szájuk. :) Az egész helyet úgy kell elképzelni, hogy egy kb. 2,5-3 méter magas emelvényen, ami kb. 5x15 m nagyságú volt kialakítva a bárpult (de milyen!), babzsákok, párnák, székek, asztalok + az együttes színpada. Mindez persze úgy elhelyezve, hogy total rálátsz a tengerre, sôt egy kikövezett lépcsôn le is mehetsz oda. Szóval nem volt az rossz helyen! :) Az együttesrôl kiderült, hogy vmennyi tagja francia (voltak egyenként max. 40 évesek), itt élnek a szigeten, mindegyiknek vállalkozása van és hiper boldogok. Így is lehet élni kéremszépen!



Másnap elindultunk másik szállást keresni, mert hát a homokos tengerpart kell, a nélkül nem nyaralás a nyaralás. Elindultunk, órákat mentünk a parton és a sziget közepe felé megtaláltuk azt, amire vágytunk. Magic Resort-nak hívták, három fajta árkategóriájú szállás van, a penészes bungallowtól kezdve a 3 ágyas csili-vili apartmanig. Na mi mimdegyiket kipróbáltuk, egy nap 2x is pakoltunk egyikbôl a másikba. De nem szaladok ennyire elôre! Megtaláltuk a szállást, elsô alkalommal egy bungit foglaltunk le, nem láttunk benne kivetnivalót. Másnap reggel átcuccoltunk, beköltöztünk. Az olcsóságnak is meg van az ára, ezt az elsô 2 órában már megtapasztaltuk. A fürdôszoba lámpafénynél nem is volt már olyan tiszta, penészes falak, hangyainvázió az ablakon át a szobába, onnan fel az ágyra (!). Melegvíz nem volt (végülis minek, gondolták ôk...), a hangyákon kívül más csúszómászok is megjelentek az ágyban (úgy látszott az a kedvenc helyük) és ami vices volt, az az, hogy a fürdôszobának nem volt küszöbe, vagyis amit zuhanyzáskor használtál vizet és gyorsan nem folyt le a lefolyón, és ha nem fogta fel a faajtó, akkor beszivárgott szobába. Vagyis pillanatok alatt uszodát lehetett a szobából csinálni. Hozzáteszem, hogy ez a szállás nem a legolcsóbb volt, hanem elkérték érte azért az árát, nem értettük mégis hogy képzelték ezt? Mentünk panaszt tenni finoman, hogy hát srácok, nem lenne jó 100 bogárral és alattam úszó ággyal aludni, nem akarunk lenni Noé, vmit találjunk már ki. :) Meg is kaptuk kiengesztelésként, árkedvezménnyel szuper apartmanunkat, amivel hiba nem volt. Tágas szoba, tisztaság, stb.


A resort elég nagy területen fekszik el, nagyon zöld és fás, igényesen van kialakítva. A kókuszokat mindig leszedik (félelmetes hogy másznak fel a fára!!!) hogy nehogy az emberek fejére essen, a füvet kézzel nyírják, ami nem azt jelenti, hogy fÜnyíróval, hanem mint ami nálunk a sövényolló, azzal. Az étteremrôl is tettem fel képet, azt szerettük a legjobban. Egy tengerbe benyúló, cölöpökön álló "palota" volt, ahonnan beláttad az egész partot. Udvariasak voltak a felszolgálók, bár nagyon lassúak és feledékenyek, de ez nem számított. :) Bôséges reggelit adtak, de a fôételek elég kis adagok és nem voltak annyira ízletesek. Ami még e mellett a resort mellett szól, hogy amit láttok hintás képet (pár kohchangi honlapon is megtalálható) naplementében, az a területén van. Nagyon szép, romantikus és szinte már giccses, de ez a valóság! A partja valóban olyan finom homokos, amivel még nem találkoztam soha, tiszta, süntôl és egyéb kellemetlen növénytôl/állattól/kôtôl mentes, lelátni az aljára több méterre. Még akkor is szép a part, amikor apály van - ilyenkor a tenger több méterre visszahúzódik, és rengeteg alga, kagyló kerül a felszínre. Az apály pár óráig tart, este 10 körül szemmel láthatóan jön vissza a víz.


Éjszakai fürdôzésben is volt részem, de valószínü, hogy nem tettem volna meg, ha a parton nem lett volna éppen vmi thai céges buli és nem lett volna akkora fény a lampionoktól. Nem tudom miért, de a thaiok rettenetesen szeretnek karaeoke-zni, ezen a bulin sem volt ebbôl hiány, pedig alkoholt nem is nagyon itttak, mivel ugye a vallás.. A tenger nagyon simogató és kellemes, nem fázik az ember ha kijön a partra, de azért a haj nehezen szárad meg. Késô estére amúgy elkel a hosszúujjú felsô.


A szigeten gyönyörü, eldugott helyek vannak, amiket muszáj felfedezni ha vki ilyen beállítottságú. Mi ilyenek vagyunk, így olyan helyekre jutottunk el, ahova turista nem igazán megy. Meseszép vízesések (a szigeten ha jól tudom három van, mi a legnagyobbhoz mentünk) bent az erdô mélyén, kristálytiszta vízzel, amibôl inni is lehet és fürödni is. Ennek a vízesésnek a nevének majd utánajárok (ott készült a Tarzan c. képem is a Mosolyország albumomban megtaláljátok), majd késôbb beírom ide...

A vízeséshez vezetô út thaiok által lakott területen visz keresztül - hol nyomort lát az ember, hullámlenezekbôl összetákolt házakat (?) vagy palotákat. Nagyon nagy a kontraszt és ráadásul egymás mellett mindez, nem úgy, hogy van ilyen rész és olyan rész. Vegyül a gazdagság a szegénységgel.

Az elefánton való túravezetést nem próbáltuk ki, mert elment a kedvünk akkor, amikor láttuk, hogy szerencsétlenek milyen körülmények között vannak tartva. Lánccal a lábukon, egy akkora helyen bebarikádozva, mint az elefánt mérete, talán ha 1-1 törpe lépést tud tenni balra-jobbra, de ennyi a mozgástere. Na meg a szomorú tekintetük... A lényeg, hogy inkább kihagytuk, elég volt látnunk, ahogy az út mellett tikkasztó melegben vonszolják magukat. :(


Vállalkozókedvüeknek nagyon ajánlom, hogy dél felé tartva gyalogoljanak le a part mentén. Vannak olyan szerpentinek, ahol majd' kiköptük a tüdônket mert annyira meredek volt és nagyon a szélén kellett menni az útnak, hogy nehogy egy autó (vagy egy száguldó motoros) elüssön, de a panorama miatt megérte!!! Voltak meleg helyzetek, de élveztük! :) Néhol levettem a lábamról a cipôt, mert kényelmesebb volt mezitláb le és fel menni az asztfalton.


Koh Chang központja nem nagyon nagy, tele van családi éttermekkel és árusokkal, amelyek késô estig nyitva vannak. A késô esti piacon és az árusoknál vicces áron árulnak a fülbevalótól kezdve a kézzel készített szoknyáig mindent. Mindenhol tudsz alkudni, sôt, kötelezô, mert ôk ezt élvezik, ez a vásárlás velejárója. Gyönyörü szoknyákból beruháztunk, ami a derekánál megkötös és nem túlzok, de kb. 1.000 Ft-ba került! Csudaszép és hibátlan kézimunka, 1. osztályú anyagból, mosástól nem megy össze. Eddig mindenki megdícsérte, mert páratlan! Itt jegyezném meg, hogy sok ruhával nem érdemes menni Thaiföldre, mert ha elkap a vásárlási láz, akkor alig tudod hazavinni és már nem lesz hely a táskádban... Kint mindent megkapsz fillérekért. Vannak késô estig nyitva tartó szabóságok, ahol kiválasztod katalógusból a neked tetszô fazont, színt, anyagot, mindent, leveszik a méretet, 1x mész próbálni és kész is van a kiváló minôségü, kézzel varrt, egyedi öltönyöd/ruhád. Mindez kb. 4 nap alatt, az összeget nem is írom le, mert ez is olcsó.



Koh Chang keleti partjára érdemes menni, ez az oldal van leginkább kiépítve, a nyugati még csak most kezd. A déli csücsökbôl hajóval el lehet jutni a közeli szigetekre, ahol ôslakosok laknak és a tengerparton fehér színü homok van és úgy oszlik szét az ujjaid között, mint a víz... Annyira finom, puha és selymes, hogy egyszerüen nem hiszi el az ember, hogy van ilyen! Én sem hittem el, én nem egyszer elérzékenyültem, mert nem hittem el, hogy én ott vagyok, ezt átélem és ennél szebb talán nincs is a Földön! Koh Mak és Koh Wai szigetére megérni elmenni hajóval, kb. 2.000 - 2.500 Ft-ért el is visznek - ilyen utat bármelyik utazási irodában tudtok foglalni. Általában ezek 1 napos programok, kora reggel visznek, kb. 5 körül visszahoznak.

Viszont vigyázni kell a sünökkel, én sajnos megjártam. Mivel ezeken a partokon a selymes homok mellett kis sziklák is lelhetôek, süni is található. Nincs sok, de oda kell figyelni. Én még soha nem léptem sünbe, néztem is a vízet hogy ne koccanjunk, de egyszer csak hátraléptem, és pont bele a jobb sarkamba. Lezsibbadt a lábam, kb. 15 percig nem éreztem térdtôl lefelé, de utána már nem fájt. A történet vége az lett, hogy ki kellett vetetni (elfertôzôdhet ugyanis), a szállásunktól nem messze volt egy magánklinika, ami késô estig van nyitva, tökéletes angol tudással thai orvosok vannak és kifogástalan felszerelés, tisztaság, stb. A 3 érzéstelenítô a talpamba jobban fájt, mint amikor belement a tüske. Nekem elég nagy az ingerküszöböm, de én ott az asztalon fekve 10x leizzadtam és azt hittem ott halok meg. 5 tüske volt bennem, kiszedte, kaptam antibiotikumot, fájdalomcsillapítót ha kimenne az érzéstelenítô a talpamból és fájna, vmint egy szép kötést, és persze 3 napos víztôl való tiltást. :( A sós víz szerencsére gyorsan helyrerántotta a sebet, így már a 2. napon vígan mehettem vízbe, de addig szendvedve néztem a többieket a partról... Ami fontos, hogy minden orvosi ellátásról kérjünk számlát, mert azzal tudjuk itthon bizonyítani a biztosítónál és csak ekkor fizetik ki a teljes összegben. Nem olcsó mulatság kint egy ilyen "baleset" kezelése, nekem cirka kb. 14.000 Ft-ba került, így jobb, ha van nálunk bankkártya vagy elég kp, mert soha nem lehet tudni.



Összességében úgy, hogy nem konzerveken éltünk, amit szemünk-szánk megkívánt megvettük, hajókáztunk, vonatoztunk, taxiztunk, minden földi-vizi közlekedési jármüvet kipróbáltunk, belépôket fizettünk, ajándékokat, ruhákat vettünk, ez az utazás került nekünk fejenként kevesebb mint 350.000 Ft-ba. Talán hihetetlenül hangzik, de valóban ennyi volt! Ügyesen kell megszervezni, résen kell lenni árak szemponjából, alkudni, alkudni, alkudni és ennyi! Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a szigetet, megfogadtam, hogy 2 éven belül újra visszamegyek.

És talán még egy hasznos info. Helyiektôl megtudtuk, hogy a monszunt nem úgy kell elképzelni, ahogy sokan teszik. Nem esik órákig, hanem minden nap, ugyanabban az órában (és talán percben) esik az esô kb. 1 órát és ennyi. Igaz, utána kb. 120%-os páratartalom lesz, de mint ahogy ôk is, mi is kibírjuk, csak hozzá kell szokni. Monszun idején a minden (szállás, étel-ital), stb.) 40-60%-kal olcsóbb, mert alig van turista.


Remélem tudtam segíteni azoknak, akik erre a szigetre szeretnének utazni és át tudtam nyújtani pár hasznos információt! Sawadeeka! :)
 

A mappában található képek előnézete nyaralások (2007 ill. 2009)

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.